Egykori bazaltbánya, amelyben feltárul az 5-6 millió évvel ezelőtt keletkezett vulkán belseje. A vulkáni kráterben sétálhat a látogató, ahol a kihűlés közben sokszögletű, függőleges oszlopokként megdermedt bazalt lávazuhatag látható.

A Zalaszántón 1992-ben megépült buddhista békeszentély egyedülálló építmény Magyarországon. Az itt felépített sztupa Európa legnagyobb, kelet-európai első ilyen jellegű szentélye. A vallás szabályai szerint készült 30 m magas, 25 m széles sztupa építése során növényi magvakat, vallási dokumentumokat, tibeti könyveket helyeztek az építmény betonjába. 1992. szeptember 28-án helyezték el a sztupa kupolája fölött kialakított üregben a vallásalapító Buddha földi maradványának néhány darabját: díszes tartóban lévő apró csontszilánkokat. Az ereklye elhelyezésével vált a szántói sztupa szent zarándokhellyé. Európában ma csupán ez a szentély tartalmaz eredeti Buddha-ereklyét.

A jelenlegi malomépület helyén a település írásos emlékei szerint már a XVII. században vízimalom állt. A Major János-féle vízimalom a XX. század folyamán Kotsy Nándor tulajdonába került, innen származik mai elnevezése.
Az épületet az 1950-es években átalakították, de a malomtechnikát nem fejlesztették tovább, csupán egy darálógépet szereltek be. Ennek működtetését rövid ideig egyetlen felülcsapós vízikerék biztosította, majd motorerőre, később villamosenergia-meghajtásra szerelték át. A malom 1960-ig működött.

Salföld a Káli-medence Balaton felé nyíló kapujában a Balaton-felvidéki Nemzeti Park szívében helyezkedik el, jelentős geológiai, botanikai és népi építészeti emlékkel.
A Nemzeti Park munkatársai itt alakították ki az őshonos magyar háziállatfajtákat bemutató Természetvédelmi Majort, ahol gazdasági jelentőséggel már nem bíró, de kultúrtörténeti értékeket hordozó látványosságok várják az idelátogatókat.

A XIV-XV. században, gótikus sítlusban épült a pálos kolostor és templom. Mivel háborúk nem érintették a területet, a kolostor meglehetősen épen őrzi egykori formáját. A templom falai a tetővonalig megmaradtak; gótikus ablakait ezért ma is meg lehet csodálni.

A darvas-tói bauxitlencsék - a Déli-Bakony északi elõterében, a Tapolcai-medence és a Bakonyalja között elterülõ - nyirádi bauxitterülethez tartoznak. Maga a vidék alig kiemelkedõ fennsík; tengerszint fölötti átlagmagassága alig haladja meg a 200 métert. E térség bauxit-elõfordulásaira jellemzõ a lencsés, töbrös kifejlõdés; ennek típusos példája a darvastói két lencse. A közelben számos kisebb- nagyobb lencsét találhatunk még; kiterjedésük átlagosan 20000 négyzetméter, mélységük 5 és 30 méter között váltakozik. (A közeli Deáki-pusztán még ma is tart a bauxit kitermelése.) A darvas-tói természetes feltárástól nem messze, Nagytárkánypuszta irányában van egy horgásztó. Azt az 1970-es évek végén felhagyott bauxitbánya lencséjének a rekultiválása során alakították ki.

A Látványtár nem egy szokásos kiállítóhely vagy múzeum, hanem kísérlet a tárgyi látáskultúra összefüggéseinek újrateremtésére. Itt együtt élnek a kert rózsafáinak üveggömbjei az 1930-as évek cigarettaplasztikáival, kortárs festmények az első világháború katonaemlékeivel, és izgalmas párbeszédet folytatnak egymással.
A Vörösváry Ákos, Gyökér Kinga és társai által létrehozott Első Magyar Látványtár Alapítvány Kiállítóháza ugyanakkor a XX. századi és a kortárs művészet fontos bemutatóhelye, évente új kiállítással.

A Káli-medence közös kincse, a Kőtenger Szentbékkálla közelében a legszebb. Itt láthatjuk a leglátványosabb sziklaformákat, a kő mélyedéseiben megtelepedő növények, virágok ritka, csodálatos együttesét. A kőtenger úgy keletkezett, hogy a vulkanikus utóműködés idején ezen a vidéken hévizes források törtek föl, és a forró víz az itt található fehér homokot kemény kőhalmazzá cementálta, ragasztotta össze.

A jelenlegi malomépület helyén a település írásos emlékei szerint már a XVII. században vízimalom állt. A Major János-féle vízimalom a XX. század folyamán Kotsy Nándor tulajdonába került, innen származik mai elnevezése.
Az épületet az 1950-es években átalakították, de a malomtechnikát nem fejlesztették tovább, csupán egy darálógépet szereltek be. Ennek működtetését rövid ideig egyetlen felülcsapós vízikerék biztosította, majd motorerőre, később villamosenergia-meghajtásra szerelték át. A malom 1960-ig működött.

A 71-es számú útról letérve, Balatonszőlős felé tartva a Siske utcán, majd a Vázsonyi úton, Balatonfüred vége előtt jobbra, a régi temető területén található a templomrom.
A templom az egykori Papsoka, majd Siske települések utolsó megmaradt emléke.

A XIV-XV. században, gótikus sítlusban épült a pálos kolostor és templom. Mivel háborúk nem érintették a területet, a kolostor meglehetősen épen őrzi egykori formáját. A templom falai a tetővonalig megmaradtak; gótikus ablakait ezért ma is meg lehet csodálni.

Vonyarcvashegy és Balatongyörök között található, autóval és kerékpárral is jól megközelíthető, kedvelt kirándulóhely.
A legenda szerint balatoni halászok csodás megmenekülésének emlékére emelték a kápolnát. Nagyon szép kis hely remek kilátással, hangulatos ösvényekkel, temetővel, fenyőfákkal. A kápolna észak-nyugati sarkánál egy különös kettős törzsű fa látható, mely meglepő módon egy halottnak látszó, kidőlt rönkből nőtt ki.